Abban a szerencsében részesülhettem, hogy egy nyertes pályázat keretein belül Győrben tölthettem 3 csodaszép napot 10 társammal, 3 nevelővel és kettő sofőrrel.
Kedd délután szerintem mindenhol lázas pakolást folyt. Valamennyien izgatottan vártuk a szerda reggelt, amikor is végre elindultunk a folyók városa, Győr felé.
Én nagyon féltem az úttól, és úgy általában mindentől, ami ezzel kapcsolatos. De szerencsére az összes nevelő azon volt, hogy senki se féljen, senki se sérüljön meg, és érezzük magunkat jól. Én nagyon elcsodálkoztam, hogy mennyire kedvesek, mennyire figyelmesek mindenkivel.
A szállásunk kényelmes volt, a célnak pont megfelelt. Persze pihenni csak keveset tudtam, de hát ez most nem arról szólt. Az ételek finomak, ízletesek voltak. Az sem okozott gondot, ha a vacsorára „vadászni” kellett, legalább egy kis izgalom is belefért.
Mindhárom nap sok-sok séta, nézelődés, fotózás. Közben meglátogattunk kettő intézményt, Gyömörén és Kéthelyen. Mindkettő nagyon szimpatikus volt. Szerintem tanulságos látogatás volt.
A hazaút kissé csendesebben zajlott. Szerintem a fiatalok már elfáradtak, mindenki kicsit befelé tekintett. Viszont a tervezett érkezésnél hamarabb értünk haza, ez a zseniális sofőrjeinknek is volt köszönhető.
Elmondható, hogy viszonylag eredményes volt a győri út. Szerintem mindenki, aki részt vett benne, pozitív tapasztalattal gazdagodott. És mindannyian kaptunk valami pluszt, valami egészen csodálatos élményt, ami semmi másra nem cserélhető! (Tóth Emese)
A tapasztalatcsere a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.